A sorozatokról, azok eredetéről, sajátosságairól, változásairól, és ennek hatásairól illetve ezt érintő kutatásokról, és szakmai tapasztalatokról beszélgettünk Tóth-Bertók Eszterrel (Filmkritikus) és Hamar Jánossal (Addiktológiai konzultáns). A kérdéseket Nagy Gabriella tette fel.

A sorozat nézésnek sokféle oka van. Nyelvtanulás, kikapcsolódás, pihenés. A valóságból való menekülés motivációja hajlandósítja az embert arra, hogy ez a tevékenység problémássá váljon.

Számít, hogy miért ülünk le sorozatot nézni?

Nagy különbség van aközött, ha valakinek napvégi rekreáció megnézni egy-egy részt a kedvenc sorozatából vagy ha valakinek egy kényszer. Mitől tud kényszer lenni? Attól, hogy a sorozatnézés nem szórakozás, hanem menekülés. Alapvetően a sorozatokat ma már “úgy szabják ránk”, hogy mindenki megtalálja azt, amit keres. Tehát mindenki meg tudja találni azt a szimulált élményt, ami neki leginkább passzol. Ha szeretne érezni valamit, amit enélkül nem tud, az könnyen elmehet problémás irányba.

Mik azok a tényezők, amik hajlandósítják az egyént arra, hogy ez problémássá fokozódjon?

Nagyon fontos, hogy mennyire kiegyensúlyozott az egyénnek az élete. A tapasztalat azt mutatja, hogy fokozottan veszélyeztetettek a tinédzserek vagy akiknek kiesik a szociális élete, pl. egy betegség miatt. hasonló eseteket látunk idősöknél. A nyugdíj mellett sokkal kevésbé tudnak aktív életet élni, cserébe sokkal jobban rá tudnak “cuppanni” ezekre a dolgokra. Minél inkább van valakinek aktív élete, pl.: vannak céljai, szociális kapcsolatai, tartalmas és produktív élete, annál könnyebb megőrizni az egyensúlyt. Annál inkább védve van. Minél inkább egy fokozott szorongás, bizonytalanság, szociális izoláció stb. szettingje az amiben ő él, annál inkább veszélyeztetettebb ebből a szempontból.

Ehhez hozzá jön még egy dolog. Mi, akik itt beszélgetünk, felnőtt emberek vagyunk. És ez azt jelenti, hogyha ma valaki rákattan egy sorozatra, felnőtt fejjel, akkor már van egy kialakult személyisége,

megküzdési mód repertoárja,

van egy kialakult identitása. Lehet, hogy egy kicsit, átmenetileg belecsúszik a függőségi mintázatba, de ez még nem jelent semmit. Mert az egy hétvége, vagy egy hét, és utána vissza áll a normális életbe. Tehát sokkal nagyobb rizikófaktor ma, hogy egészen kicsit gyerekek rendelkeznek a technológiával ahhoz, hogy naphosszat vagy akár egész éjjel nézzenek végig olyan sorozatokat, amik nem feltétlenül nekik valóak életkor szerint. Ők egy extra veszélyeztetett helyzetben vannak.

A teljes interjút itt tudod menézni: