Mára túl vagyunk megannyi szépségversenyen. De vajon mi a céljuk ezeknek a megmérettetéseknek, hogyan hatnak ránk, és mit gondolok róla én, mint pszichológus? Aki nem mellesleg pasiszemmel nézem mindezt? Az Origo Life.hu cikkéből kiderül.
Sokan és sokfélét megírtak már a szépségről, egy azonban biztos:
a szépség egy relatív, és meglehetősen nehezen megfogható dolog.
Bár minden kornak megvannak a maga szépségideáljai, és irányelvek alapján tudjuk, hogy mit tekintünk szépnek (gondoljunk csak a 90-60-90-es méretekre, vagy a dús hajkoronára), ám mindezek nem feltétlen ivódnak be hosszabb időre az általános gondolkodásba. Hiszen tudjuk jól, hogy 20 évvel ezelőtt nem csupán a divat és a női ideál volt teljesen más, hanem az erkölcsök terén is hatalmas változás történt. Ugyanígy igaz, hogy amit ma eszményi szépségnek tekintünk, az pár év múlva idejét- és divatjamúlttá válhat.
Nézzük csak meg példaként, hogyan változott az évtizedek során a különböző kultúrák szépségideálja, illetve milyen áldozatokat hoztak azért az emberek, de legfőképpen a nők, hogy megfeleljenek ennek az eszményi képnek.
Indonéziában például régre visszanyúló hagyománya van a szemfogak lereszelésének, amelyről úgy gondolják, az állatiasnak vélt vonásoktól, ösztönöktől és vágyaktól szabadít meg. Kínában a lótuszcipők viselésének évszázadokon át tartott a hagyománya abból a célból, hogy a női láb olyan aprócska maradhasson, mint egy lótuszvirág bimbója. Bár a 20. században betiltották, sok helyen még mindig él ez a nagyon fájdalmas hagyomány, amely a női lábfej teljes eldeformálódásához vezet.
A teljes cikket itt olvashatod.
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.