Miközben a lakosság, főként a fiatalabb generáció gyakorlatilag létezni sem tud az okostelefonja nélkül, semmilyen kultúrája sincs annak, hogy ezeket az eszközöket hogyan kell és lehet értelmesen és úgy használni, hogy az ne veszélyeztesse a testi-lelki egészségünket.
Ha nem menekülünk a virtualitásba, hanem arra egyfajta kikapcsolódásként tekintünk, és azt mondjuk, hogy „na, akkor most két órára hadvezér leszek”, akkor az lehet egy baromi jó rekreációs eszköz. De abban a pillanatban, ahogy megjelenik egyfajta elvágyódás, vagy menekülés az életemből, a stresszből a feszültségmentes világ felé, akkor már nem erről van szó.
Az egyik választóvonal, ami alapján meg lehet ítélni, az a játékkal töltött idő mennyisége és tudatossága.
Az nem kérdés, hogy játék közben örömöt éreznek az emberek. A kérdés inkább az, hogy utána hogyan érezzük magunkat.
Ha játszottam 2-3 órát és utána feldobott és kipihent vagyok, akkor az egy jól sikerült rekreáció volt. Ha viszont játék után levert, kedvetlen vagyok, és már semmi máshoz nincs kedvem, csak a játékhoz, akkor nem egy konstruktív élményről beszélünk.
Egy videojáték sokszor tök jól megmutatja, hogy mi az a terület, vagy képesség, amire fogékonyak a gyerekek, mi az, ami érdekli őket. Ez alapján ki lehet következtetni, hogy mi az a tevékenység, ami a valóságban is vonzza, vagy vonzaná őt. Lehet, hogy szívesen focizna ő a barátaival, csak nincsenek meg azok az alapvető szociális képességei, hogy megtegye a szükséges lépéseket, ezért inkább a Play Stationt választja.
A gyerek boldogan bevezeti a szülőt a játék világába, ha a szülő erre kapható. Ha a szülő képes magából előszedni ezzel kapcsolatban némi őszinte kíváncsiságot, és nem azt érzi a gyerek, hogy támadási felületet keresnek rajta, akkor az esetek legnagyobb részében szívesen beszél a játékról, örömmel mond arról pár mondatot, szívesen megmutatja mivel játszik. Ugyanakkor tény, hogy egyszerű megoldás nincsen erre a kérdéskörre. A helyzet ugyanis az, hogy a videójátékok és a social media világa csupa olyan kérdést és problémát vet fel, amivel anyáinknak, nagyszüleinknek nem kellett foglalkoznia, ezért a gyerekként látott szülői mintáink között egyszerűen nincsen rá megoldási készlet.
A teljes cikket itt olvashatod.
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.