Egy fárasztó nap után hazatérni, és leülni a tévé, avagy a számítógép elé játszani – ismerős kép? Az utóbbi években a videojátékok a szórakoztatóipar első számú irányzatává nőtték ki magukat, mindeközben a játékosok átlagéletkora is feljebb kúszott. Míg a sztereotípia még lehet, hogy kamaszokkal példálózik, ha a tipikus gamerek kerülnek szóba, ám mára a húszas-harmincas éveikben járó fiatal felnőttek lettek a játékosok vezérhada. De miért játszik a felnőtt? A Pszichológus Pasi megmondja.
Mielőtt agyromboló tevékenységnek könyvelnénk el a játékot, leszögezem: játszani kimondottan aktív kikapcsolódást jelent. Szemben mondjuk a tévénézéssel,sokkal nagyobb fokú mentális aktivitást igényel a felhasználóktól, ezért cserébe pedig teljes mértékű kikapcsolódást jelenthet. Sokféle játék létezik, az egyedüli közös bennük azonban a gamerek, akik ilyenkor csak és kizárólag a játékra koncentrálnak. Nem figyelik a telefonjukat, kizárják a külső világot, ezzel együtt pedig akár azokat is, akik éppen beszélgetést kezdeményeznének velük – ami ugyebár sok konfliktust jelenthet egy szülő-gyermek vagy akár egy párkapcsolatban is.
Ez azonban nem a függőség jele, hanem puszta koncentráció. Bár vannak nemi különbségek a multitasking, azaz a többfelé figyelést illetően, az azonban mind a nőre, mind a férfira zavaróan hathat, ha megzavarják őket valamilyen tevékenységük közben.
Levezetni és megélni
De mire is koncentrál egy játékos? A válasz egyszerű: amire csak akar. A játékoknak ugyanis megvan az az erejük, hogy közben az ember az lehet és úgy tehet, ahogy csak szeretné.Ilyenkor gyakran az énünk azon részét éljük meg, ami valamilyen oknál fogva nem kap teret a mindennapokban.
Nem véletlen, hogy annyi erőszakosnak tűnő játék kínálja magát az agresszió levezetéséhez: míg feszültségforrás sok van a hétköznapokban, levezetési lehetőség már kevesebb. Ugyanakkor a játékok ennél sokkal többről szólnak. A legtöbb játékos számára az agresszív tartalom például a vér látványa egyáltalán nem élményforrás, sőt általában egészen mást keresnek a játékban.
Miért jó játszani?
Hogy pontosan mit keresnek egyesek a játékokban, az megint egy más kérdés. Hiszen pontosan ez a szép benne: tucatnyi különböző dolgot tudnak mondani az emberek, hogy miért játszanak. Van, akinek a kihívás, másnak a felfedezés élménye a motiváló.Egyeseknek a játék nyújtotta esztétikai élmény vagy a hangulati-képi világa a vonzó, és akad, aki kreativitását szereti megélni a játékokban. Lehet kategorizálni a játékmotivációkat, de ez minden embernek a saját személyiségéből, aktuális élethelyzetéből és élettörténetéből adódóan egyedi.
Játék közben gyakran önmagunk egy őszintébb beteljesültebb változatát éljük meg. Előfordulhat, hogy a személyiség ezen oldala bizonyos szempontból „jobb, mint a valóság”. Emiatt páran úgy döntenek, hogy szeretnének minél több időt ebben a világban élni, deaz is lehetséges, hogy ez az élmény utána motiválni, inspirálni fog valakit egy teljesebb életre. Mindkettőre van példa.
Mindenesetre legyen szó akár gyermeknevelésről, akár párkapcsolatról, sokkal jobban járunk, ha nem ítélkezünk, hanem nyitunk erre a világra is. Nem kell mindenkinek játékossá válnia, de érdemes beszélgetni ezekről az élményekről. Így jobban megérthetjük a jelenséget, a személyiség egy új szintjét ismerhetjük meg, ami akár a kapcsolatnak is új mélységet adhat.
Az eredeti cikket itt olvashatod.
