Miközben a lakosság, főként a fiatalabb generáció gyakorlatilag létezni sem tud az okostelefonja nélkül, semmilyen kultúrája sincs annak, hogy ezeket az eszközöket hogyan kell és lehet értelmesen és úgy használni, hogy az ne veszélyeztesse a testi-lelki egészségünket.

Korábban utaltál Edward Castronovára, arra a közgazdászra, aki már évekkel ezelőtt megfogalmazta, hogy egy nagy népvándorlás van folyamatban a fizikai valóságból a virtuális terek felé. Mik a motivációi és a mozgatórugói ennek a tömeges kivándorlásnak?

A virtuális térben nagyon sok minden egy kattintásra van, és ezek között sok olyan található, amire pszichésen vágyunk. Ezekkel a kattintásokkal saját magunknak egy ideálisabb énminőségéhez kerülhetünk közelebb – így lehet a szorongó bizonytalan serdülőből néhány klikkelés után sikeres hadvezér. Ez baromi vonzó és inspiráló tud lenni, viszont egy bizonyos határon túl beletolhat egy olyan függőségi spirálba, ahonnan nehéz visszajönni.

Mik azok a készségek, mi az a tudás, amit nem sajátítanak el, mit veszítenek ezek a  „virtuális kivándorlók”?

Gyakran fontosabb az, hogy egy sikeres selfie készüljön, mint az, ahol, vagy akivel a selfie készül. Fontosabb az, hogy sok like-ot kapjanak, mint az, hogy mi történik, mondjuk egy jó hangulatú beszélgetésen. Fontosabb az, hogy posztoljam milyen menő helyen iszom a menő kávét, vagy lefotózzam azt, mint az, hogy milyen a kávénak az illata, íze, élménye. Ha fontosabb, hogy az idővonalamon hogyan teljesít (értsd: hány lájkot kap) egy-egy esemény, mint az, hogy milyen a napom, vagy fontosabb az, hogy mit mutat a profilképem, mint az, hogy ki vagyok én valójában az életemben – az gond.  Összességében

az image fontosabb lett, mint maga az ember. Ennek viszont az a következménye, hogy az élethez szükséges alapvető készségek nem tudnak fejlődni: az önismeret, a kommunikáció, a tudatosság, az érzelmi intelligencia – pont azok a készsége ezek, amelyek egy sikeres életben az érvényesüléshez kellenek, legyen szó akár munkáról vagy magánéletről.

Ezek a képességek a függőségekkel szemben is egyfajta védőfaktort jelenthetnének. Semelyik kütyü nem ösztönöz arra, hogy magadra szentelj figyelmet. Vagy arról szól, hogy kifelé mutass valamit, vagy arról, hogy kifele figyelj másokra.

A teljes cikket itt olvashatod.