Sziasztok! Én Tóth Dániel vagyok, a Pszichológus Pasi. Most pedig következzen egy instant betekintés a dohányzás pszichológiai hátterébe! 

Egy kísérletben pár éve a dohányosokat az alábbi választási lehetőség elé állították. Vagy nikotin mentes cigarettát szívhattak, vagy pedig intravénásan adtak be nekik nikotint. A dohányosok nagy része a cigarettát választotta! Elméletileg a nikotin lenne az a hatóanyag a cigarettában, ami függőséget okoz. Ez az a stimuláns hatású drog, amihez fokozatosan hozzászokik a szervezet, amíg egy idő után már kívánni fogja azt! S bár ez önmagában igaz, egyre több kutatás jut arra az eredményre, hogy a dohányzás mögött egyéb tényezők is vannak!

Az, hogy a dohányzás káros az egészségre mára már közhelynek mondható. Az sokkal érdekesebb, hogy hogyan viszonyul egymáshoz az ismeret és a viselkedés. 

Egy több ezer esetet megvizsgáló felmérés szerint, egy részletes orvosi tájékoztató következtében, a dohányosok mindössze 5%-a teszi le a cigarettát. Tehát az esetek 95%-ban az ilyen jellegű felvilágosítás nem hoz eredményt. Azt is mindenki tudja, hogy a dohányzás drága dolog. Egy aktív dohányos 5 évente elfüstölheti egy autó, 20 évente egy lakás árát. A dohányzó ember a kifújt füstje által a környezetére is káros lehet! De nem sok emberrel találkoztam, aki az utóbbi két indok miatt tette volna le a cigit. Tisztelet a kivételnek!

Józanul végig gondolva, akár 1 indok is elég lenne a háromból a változtatásra. Ugyanakkor a dohányzásnak van egy nem tudatos komponense. Azt viszonylag ritkán hallani valakitől: “Azért gyújtok most rá, mert túl egészséges vagyok.”, “Túl sok a pénzem!”, vagy “Így szeretném mérgezni a körülöttem élőket.”. Az szinte minden dohányos fel tudja idézni, hogy mikor kezdett el dohányozni. Vagy akár, hogy mikor szívta el az első konkrét cigarettát. De azt már általában nem tudják megmondani, mikor döntöttek úgy, hogy az alkalmi dohányosból aktív függők lesznek.ű

Ez általában nem egy tudatos döntés! Tulajdonképpen észrevétlenül megy végbe. Közben az ember végig halad olyan fázisokon, mint például a

• csak alkalmi jelleggel csinálom
• bármikor abba tudom hagyni, amikor csak akarom
• Tudom, hogy abba kéne hagyni de nem megy.

Ha valaki egyszerre halálos mennyiségű mérget iszik, arra azt mondjuk, hogy tragikus. Ha valaki elkezd drogozni és egy-két év alatt teljesen tönkre teszi magát, arra azt mondjuk, hogy szomorú. Még ha valaki hosszú évtizedekig dohányzik, azt szinte normálisnak tekintjük. Hasonló irány a három. A hozzáállásunkban, a társadalmi megítélésben és a dózisban van különbség. 

Pszichológiai szempontból nézve a dohányzás egy lassan kivitelezett öngyilkosság. Ez persze megint nem tudatos. Ezt igazolják a leszokással kapcsolatos megfigyelések. Statisztikailag a legerősebb startmező a közvetlen életveszély. A legtöbben akkor fordulnak el a dohányzástól, amikor annak köszönhetően megélnek egy infarktust egy rákot. Ezen betegségeknek következtében kénytelenek szembesülni azzal, hogy ez hova is vezet. Érthető módon ez olyan pofon az élettől, ami sokakra kijózanítóan hat. A legtöbben ilyenkor hozzák meg azt a döntést, hogy ennyi volt, leszoknak a cigiről. 

A témáról még többet az alábbi videóban mesélek: