A GameStar Hungary internetes hírportál Extra Life című rovatában jelent meg ez az írásom amiben a Facebook adta lehetőségekről és problémákról beszélek.

Az ember alapvetően társas lény. Ez azt jelenti, hogy szükségünk van az emberi kapcsolatokra. És az ismerkedésben vagy a kapcsolatok fenntartásában hasznos segítség lehet pl. A Facebook. Ám a használatával be is csaphatjuk magunkat!

Manapság a kommunikáció már-már egyet jelent a közösségi médiával, aminek számos elgondolkodtató és érdekes vetülete van. Ha nem vagy fent a Facebookon mintha nem is léteznél, mert amit nem posztolsz, olyan mintha meg se történt volna. Remek eszköz, bár sokaknál okoz függőséget, és nem elsősorban azért, mert kapcsolattartó eszköz. Sokkal inkább a like-vadászat az, ami megragad és nem ereszt sokakat.

Második életként mindenki olyan imázst mutat magáról, amilyet csak akar, ha okos cikkeket posztolok, okosabbnak tűnök, ha vicces képeket, viccesnek. A legtöbb felhasználónak több száz ismerőse van a Facebookon, de mondd meg őszintén: hánnyal beszélgettél akár csak két mondatot az elmúlt hónapban?

Az interneten alapvetően másként kommunikálunk, az arc és névnélküliség adta biztonság közegében, megfigyelhető egy érdekes jelenség megfigyelhető egy érdekes jelenség, a hiperperszonalitás avagy a gátlás nélküliség effektus. Erre kiváló példa az, amikor vadidegen emberek osztanak meg egymással olyan mértékű tartalmakat, amiket a való életben tehát hogy a barátaik előtt sem mernének fölvállalni. Ez önmagában akár terápiás hatású is lehetne, ha nem lenne ott az éremnek a másik oldala, hogy az internetes online kommunikációban sokkal magasabb az agresszió és az ellenségesség szintje, mint a való életben. Lásd: cyberbully vagy trollkodás.

Az emberi psziché sajátossága hogy teljes mellszélességgel tudunk gyűlölni valakit akit sosem láttunk vagy érezhetünk szerelmet valaki felé, akivel sosem találkoztunk. Ez pedig azért van így, mert az, hogy a világot milyennek látom, azon múlik, hogy hogyan értelmezem a látottakat! Személyes interakció nélkül, sokkal könnyebb a másik embert felruházni olyan tulajdonságokkal, amikkel valóban nem rendelkezik. Az online terekben a másik fél meghallgatása és a vele való empatizálás mellett, a saját érzések megértése sem kerül gyakorlásra. 

A Facebookon sem a saját érzéseinket fogalmazzuk meg, hanem posztok, megosztások és lájkok formájában fejezzük ki a véleményünket. A Facebook lájkok formájában megnyilvánuló virtuális empátia önzetlensége és jótékony hatása vitatható. És mivel mindenki olyan képet mutat magáról, amilyet csak szeretne, a magányos és szorongó emberek szívesebben kommunikálnak online.  Ott könnyebben tudnak érvényesülni. A gyakori posztolás csökkentheti a magányosság érzetét. Azonban ha nem tanulják meg a való életben kezelni a félelmeiket, a Facebook-hoz kötődő viszonyuk függőséggé alakulhat. 

A Facebook remek eszköz, de azért érdemes tudatosnak lenni, és őrizni az egyensúlyt, hogy elsősorban az életed éld, és ne a Facebook legyen az első.

Az eredeti cikket itt olvashatod.