Hazudni ugye nem szép dolog? És mi, alapvetően nem szoktunk hazudni…. Na jó. Talán csak egy egész kicsit. Miközben azt szeretnénk, hogy mások egyáltalán ne hazudjanak nekünk. Ebben a bejegyzésemben erről, a hétköznapi hazugságainkról mesélek!

Legyen velünk mindig mindenki 100%-osan őszinte?

Mondjanak el nekünk mindent? Lássuk be, nem vagyunk mindig mindenre kíváncsiak. Nem akarjuk mindenkiről tudni akivel találkozunk, hogy mit csinál a WC-n vagy a hálószobában. És más fajta témák és beszélgetés helyénvaló baráti, illetve családi körben.

A hazugság definíciója: 

“A másik megtévesztésére irányuló szándék a valóság meghamisításán keresztül.”

Így ha olyan információt osztok meg veled, amit én magam valósnak hiszek, akkor az nem hazugság. Inkább csak tévedés. Hogyha szándékosan mondok a szemedbe valótlan információt azért hogy megtévesszelek, az már hazugság.

Igaz vagy hamis?

Az átmenet igazság és hazugság között nem mindig egyértelmű. De akkor miben is áll a hazugság? Mennyire kell meghamisítani a valóságot ahhoz, hogy az hazugságnak számítson? Ha homlokegyenest az ellenkezőjét állítom annak, ami van, az egy egyszerű eset. De mi van akkor ha csak egy kicsit hamisítok rajta? Vagy ha csak elhagyok, elhallgatok egy információt? Ha ez szándékosan történik, és mi ennek kárát látjuk, arra nem szoktunk jó szemmel nézni. Viszont más besorolás alá esik, ha az elhallgatott információ közömbös számunkra. 

És mi van akkor ha egyenesen előnyét látjuk a hazugságnak?

Erről és további érdekes tényekről beszélek részletesen az alábbi videómban: