Az utóbbi években a pszichológiai serdülőkor életkori határa erősen kitolódott:, előbb kezdődik, és sokkal tovább tart. Anno azért lett a 18 év a felnőtt kor határa, mert akkor a fiatalok már elkezdtek dolgozni, családot alapítottak, bizony ilyen értelemben véve , de egy-két generációval ezelőtt egyszerűbb volt az élet. Az ember tudhatta, hogy mik a lehetőségei, mi vár rá, és így kiszámíthatóbb is volt minden. Tudhatta, hogy ha szerez egy szakmát, netán diplomát, lesz munkája. Ha elkezdett valahol dolgozni tervezhetett vele, hogy onnan megy majd nyugdíjba.

Ezzel szemben ma rengeteg lehetőség vesz körbe minket és nem kevesebbugyanennyi a bizonytalanság semis. Ez pedig gyakran megnehezíti a fiatal felnőttek dolgát, az elindulást. Az iskola nem az életre készít fel, és az egyetem gyakran egész végig gyerekszerepben tartja őketa fiatalokat, és a megfelelő önállóság, és eltökéltség nélkül sokaknak gondot okoz, hogy az egyetem végeztével hirtelen szakad rájuk a felnőtté válás. A mesében, amikor a szegénylegény elmegy otthonról szerencsét próbálni,. általában megtalálja azt. A mai fiatalokat gyakran gúzsba köti a saját, vágyaik, félelmeik hálója. A fejükben lehet, hogy nagy ötletek és tervek vannak, de ritkán várja őket egyből igazgatói szék, így ha elkezdenek valahol dolgozni azt gyakran csalódás követi.

Ezek a mai fiatal felnőttek különleges helyzetben vannak, sok szempontból van nehezebb dolguk mint elődeiknek, ugyanakkor olyan lehetőségekkel is rendelkeznek mint szüleik-nagyszüleik soha. Meg lehet találni a megfelelő munkát, meg lehet élni abból, amit az ember szeret csinálni, de tenni kell érte. Gyakran az út egy kis önismereti munkával kezdődik, amiben szívesen segítek.